Molnár Ferenc "Caramel" : Hat év után

Ez az életről szól ez a dal,
Ez az életről szól ez a dal.

Mikor hat év után a börtönből kijöttél,
Nem az várt kinnt amiben felnőttél.
Anyád már nem olyan boldog mint rég,
Hiszen évekig nem látta szép gyermekét.

Szegény az utca, szegény most minden,
Sok családnál kenyér sincsen.
Várják a postást, hogy jöjjön a segély,
Az asztalon végre legyen egy kis kenyér.

Mikor a tehetetlenség nagyon fáj,
Nem tudod, hogy mit csinálj,
Jönnek a haverok, oltogatnak téged
Velük mész, hogy legyen egy kis pénzed.

Mert a családnak enni kell,
Nincs mese, menni kell.
Meló nincs, de ha lenne sem kapnál,
Mert barnább vagy az átlagnál.

Arra figyelj testvér, hogy ne vigyenek el,
S a hibáidat ne kövesd el még egyszer.
Ha nem figyelsz, a fiatal életed rácsok közt élheted.
Én odafigyelek, hogy el ne vigyenek.

Mikor a játékgép előtt ülsz és vársz,
A fekete nyolcason úszik a ház.
Repülnek az aranyak, mennek az évek,
Észre sem vetted, de elhagytak téged.

A gyerekedet más ember neveli fel,
Te meg csak nézed, hogy veszíted el.
A családot amire oly büszke voltál,
Nem vagy a fiadnak apja,

Hol voltál
Amikor mást hívott a te fiad apjának,
Hol voltál, hol jártál.
Amikor kellettél volna a családnak
Hol jártál.

Arra figyelj testvér, hogy ne vigyenek el,
S a hibáidat ne kövesd el még egyszer.
Ha nem figyelsz, a fiatal életed rácsok közt élheted.
Arra figyelj testvér,hogy ne vigyenek el,
S a hibáidat ne kövesd el még egyszer.
Ha nem figyelsz, a fiatal életed rácsok közt élheted.
Én odafigyelek, hogy el ne vigyenek.
Én odafigyelek, hogy el ne vigyenek.